A tetté vált akarat
A Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakgimnázium diákjaival a két világháború között virágzó szavalókórus-mozgalom történetét, az azt körülvevő kulturális és politikai mező sajátosságait és a hangnak az egyéni és társas viszonyokban betöltött szerepét vizsgáltuk a Kassák Múzeumban; a diákok rögtönzött szavalókórus-előadásáról készült videót a bejegyzésben tudjátok megnézni.
Az októberi influenza-hullámverésben kicsit megtörve vártuk a NNÁ diákjait a múzeumban, de ismét egy klassz csapat érkezett hozzánk, akikkel a közös munka az első perc után kizavarta belőlünk az összes defetista hajlamot; akár csak a Munka-körből kinövő szavalókórusok tagjai, hozzánk is fiatal felnőttek érkeztek, akik lelkesültségükkel, humorukkal, energiájukkal és sokfele ágazó tehetségükkel olyan dinamikát indítottak be a foglalkozáson, amibe -szó szerint is- beleremegtek a Kassák Múzeum falai.
Fő témánk ezúttal a két világháború közötti szavalókórus-mozgalom körül mozgott. A XX. század első felétől megjelenő magyarországi munkásmozgalmi kulturális szerveződéseinek ennek a meghatározó műfajának bemutatása, a társadalmilag elkötelezett művészet és a programművészet lényegi sajátosságainak érzékeltetése nehéz feladat anélkül, hogy saját, a jelenben megélt élményeket kapcsolnánk hozzá. A diákokkal éppen ezért elsőként azt térképeztük fel -néhány bevezető, a kollektív csoportélményt megalapozó kórusgyakorlat után-, hogy az emberi hang szerepének milyen szerepe van az egyéni és társas viszonyokban, fizikai és metaforikus értelemben is. Beszélgettünk arról, hogy a kommunikáció során milyen előítéletek, szorongások, szerepjátékok merülnek föl illetve arról, hogy hogyan viszonyolunk saját hangunkhoz magában, a kommunikáció során vagy akkor, amikor “hangot kell adnunk” valamilyen minket, csoportunkat vagy nagyobb tömegeket érintő ügynek/ügyeknek.
A tömeg és hang viszonyának témaköre kapcsán áttekintettük, hogy a Kassák köré szerveződő Munka-kör tevékenységei és folyóirata a Munka milyen módon adtak teret a sokrétű és intenzív munkásmozgalmi, társadalomkritikai és művészeti hangoknak, illetve a folyamatos önképzés segítségével a mozgalom hogyan segítette ezeknek a hangoknak az artikulálását.
A “tömegek hangjának” egyik rendkívül erőteljes médiuma a szavalókórus volt metafórikus és szó szerinti értelmében is; a szinte liturgikus dramaturgiájú, agitatív, erőteljes kóruselőadásokat létrehozó közösség a kórus keretein kívül is együtt építette a közösséget -erről, illetve a szavalókórusok és az előadások formai sajátosságairól is sokat beszélgettünk a diákokkal.
A szavalókórusok eszmei és formai jellegzetességeinek megismerése után a NNÁ diákjai saját maguk írtak kórusművet, aminek témája olyan, saját magukat és széles tömegeket érintő társadalmi ügy, amiért úgy gondolják, hogy a kollektivitás erejével érdemes küzdeni. Ők az oktatást választották.
A szövegkönyvet elkészítve a diákok színre vitték a kórust; a videón Ti is megtudjátok nézni.
Aki maga is szívesen utánaolvasna a szavalókórus-mozgalomnak, annak nagyon ajánljuk Szolláth Dávid A forradalom rítusai című kitűnő tanulmányát, amit az alábbi linkről elértek.
Nagyon-nagyon köszönjük az NNÁ diákjainak, hogy eljöttek hozzánk.
És akkor a videó!
Hozzászólások