Az elemek közti labilis egyensúly

Október első szerdáján a KTM 11.-es diákjai jöttek el hozzánk Újbudáról a Lebegő Geometria névre elkeresztelt foglalkozásra. A Lebegő Geometria során a cél az, hogy a diákokkal kicsit jobban beleássuk magunkat a konstruktivizmus irányzatának alaposabb megismerésébe és nem csak az albumokon keresztül,  hanem konkrét műtárgyakkal találkozva is kapcsoltot tudjunk teremteni az absztrakt művészet formanyelvével.

A foglalkozás központjában Rudas Klárának a múzeum terében erre az alkalomra kiállított szobra állt; bár első látásra a három-elemből álló könnyű fémstruktúra csupán rendhagyó alakjával hívta fel a diákok figyelmét,  de a műtárgy auráját kicsit megbontva, közelről vizslatva, finoman megérintve, aztán az első benyomásokat artikulálva beszélgettünk a látvány utáni ábrázolóművészet és az absztrakt művészet közti különbségekről, a szobor elemeinek egymáshoz való viszonyáról, az elemek egyenlőségéről és a finom, labilis egyensúlyról, ami az elemek között fennáll.

Rudas szobra kapcsán -ami Karl Iogansonnak az 1921-es első moszkvai konstruktivista kiállításra készült szobrának újragondolása- magáról a konstruktivizmus korának művészeti, társadalmi, politikai klímájáról is tudtunk beszélgetni, ami alapos bevezetőül szolgált ahhoz, hogy a Kassák Múzeum állandó tárlatát a kontextusba már jobban belehelyezkedve tudjuk megnézni. A tárlatot körbejárva főleg a “kapcsolat”, “egyensúly”, “utópia” és “társadalom” fogalmaira fókuszáltunk; mind olyan fogalmak, amik nem csupán a kassáki életműben töltenek be fontos szerepet, de Rudas absztrakt szobra befogadása kapcsán is új szempontokat nyújtottak a  diákoknak; vajon milyen társadalmi utópiát ábrázol ez a szobor (ha egyáltalán)? Mit mond (ha mond) az emberi és  társas viszonyokról? Milyen struktúra az, amelyik az egymáshoz képest elmozduló elemek ellenére is képes az egyensúly állapotát fenntartani?

A beszélgetést követően magunknak ‘rekonstruáltuk’ Rudas szobrát; a diákokkal PVC csöveket és gumiszalagokat használva saját labilis egyensúlyú, egymáshoz szabadon kapcsolódó de mégis staiblitásra és szilárdságra ‘törekvő’ konstrukciókat alkottunk.

Nagyon köszönjük a KTM diákjainak és művésztanáruknak a részvételt; drukkolunk, hogy visszagyertek és folytathassuk a közös munkát.